Visszaélés a közpénzekkel

DSC_3102x

Ez a fotó az egyik La Leche Liga csoporttalálkozónkon készült a békásmegyeri Csobánka téri közösségi házban.

Úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor egyet s mást szóvá kell tennem. Azok kedvéért, akik nem ismernek, szeretném jelezni, hogy 2001 óta tevékenykedem a La Leche Liga Magyarország önkéntes szoptatási tanácsadójaként, és végzek telefonos, e-mailes tanácsadást, valamint 2009 óta baba-mama csoportot is vezetek, és igyekszem a csoport tagjainak szoptatási problémák, kérdések esetén rendelkezésre állni – ellenszolgáltatás nélkül, mint ahogy sehol a világon nem végez a La Leche Liga pénzért szoptatási tanácsadást. 2004-ben nemzetközi szoptatási tanácsadói vizsgát is tettem, és 2011 óta magánpraxisban is dolgozom laktációs szaktanácsadóként – természetesen ezt nem ingyen teszem. A La Leche Ligánál végzett önkéntes munkámnak csak annyiban van köze a laktációs szaktanácsadói munkámhoz, hogy mindkettő szoptatástámogatás, és a magánpraxisomban megismert anyák a későbbiekben akár járhatnak is a csoportomra, ha szeretnének.

A La Leche Liga békásmegyeri baba-mama csoportját Tőzsér Berta kolléganőm alapította, 2004 körül, majd miután elköltöztek Budapestről, én vettem át 2009-ben. Ekkor a Zemplén Győző utcai Máltai játszótér játszóházában fogadtak be minket, és ott tartottuk találkozóinkat egészen addig, amíg ki nem nőttük a helyet. Ezúton is köszönöm, hogy ott lehettünk! Nem is egyszer negyvennél is többen voltunk, és a csatazajban alig hallottuk egymás hangját:) Más helyek után néztem. Próbálkoztam a közeli bölcsődében, ahol, ki tudja miért, nem tudtak nekünk havonta egyszer két órára helyet biztosítani. Ezután a Közösségi Házban érdeklődtem a Csobánka téren, abból kiindulva, hogy ez esélyes lehetne, hiszen egy közösségi ház pont valami ilyesmiről kellene, hogy szóljon többek között: civil kezdeményezéseknek, nonprofit, önsegítő csoportoknak találkozóhelyet biztosítani. Akkor is befogadtak minket, noha elmondtam, hogy mivel a csoportunknak nincsenek és nem is voltak bevételei, nem tudunk fizetni a terem havi egyszeri, kétórás használatáért. És így egészen a közelmúltig biztosítva volt számunkra egy tiszta, meleg, tágas szoba, ahol babzsákfoteleken, székeken jól elfértünk, nem voltak a kicsikre veszélyes berendezési tárgyak, aki akart játékot, hozott magával, kaptunk egy szekrényt a csoportunk könyvtára számára. Szerettünk ott lenni, és köszönjük, hogy ott lehettünk! Bár a csoportba nem csak III. kerületi anyák és gyerekek járnak, hanem van, aki jóval messzebbről jött, én úgy értelmeztem, hogy szívesen látnak bennünket, mert érzékelik a kezdeményezés és a lehetőség fontosságát.

Aztán az idén nyári felújítás után azzal fogadtak, hogy sajnos változott a helyzet, nem maradhatunk ingyenesen. Illetve próbáljam meg, és kérvényezzem a díjmentes teremhasználatot a kerület alpolgármesterénél. Ezt meg is tettem a következő e-mailen elküldött levéllel:

Kelemen Viktória Alpolgármester Asszonynak

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat/ Társadalmi Kapcsolatok/ Oktatási és Kulturális Főosztály /1033 Budapest, Fő tér 3.

Tisztelt Alpolgármester Asszony!

W. Ungváry Renáta vagyok, a La Leche Liga Magyarország békásmegyeri szoptatós baba-mama csoportjának vezetője. Harmadik éve használhatjuk térítésmentesen a Csobánka téri Közösségi Ház klubhelyiségét havonta egyszer, minden hónap második szerdáján délelőtt a csoporttalálkozóink megtartására. Szeretnénk támogatását és hozzájárulását kérni ahhoz, hogy továbbra is térítésmentesen vehessük igénybe a helyiséget. Kérésemet azzal tudom indokolni, hogy a csoportfoglalkozások látogatása ingyenes az édesanyák és gyermekeik számára, én magam sem részesülök semmilyen jövedelemben a csoport vezetéséért és a szoptatási tanácsadásért. Ez a csoport egyébként kilenc éve működik a kerületben, Békásmegyeren. Korábban a Máltai játszótér csoportszobájában voltak a találkozók, de azt a helyiséget kinőttük. Ekkor kerestem meg a Közösségi Ház vezetőjét kérésemmel, hogy átköltözhetnénk-e oda, s erre kedvező választ kaptunk.

A La Leche Liga Magyarország – mely egy sikeres, a szoptatástámogatás területén szaktekintélynek számító nemzetközi szervezet része – több, mint húsz éve áll a szoptató nők szolgálatában önkéntes segítőivel, akik maguk is szoptatási tapasztalatokkal rendelkező, speciális oktatásban részesült anyák. A La Leche Magyarország tevékenységéről itt olvashat részletesen: www.lll.hu .

Üdvözlettel és köszönettel: W. Ungváry Renáta                  Budapest, 2015. október 17.

Kérésükre a levelet postán, kinyomtatva is elküldtem, hogy bizottsági ülés elé lehessen terjeszteni a kérést. Utólag bekérték a La Leche Liga Magyarország Egyesület alapító okiratát is. Kicsit csodálkoztam ezen a nagy felhajtáson, de megszereztem, elküldtem a másolatot. Ezek után tegnap, november 10-én kaptam kézhez azt a tértivevényes levelet, amelynek másolatát beszúrom ide.

IMG_0804

Azt hiszem, még soha az életben nem kaptam ehhez foghatóan cinikus levelet. Vettem egy mély levegőt, és felhívtam a  közösségi házat, hogy pontosan mekkora összeget takar a kedvezményes díj.  Kiderült, hogy ezentúl óránként 2800 Ft-os díj ellenében (vagyis alkalmanként 5600 Ft-ért) vehetné igénybe a csoportunk a szokásos termet.
Nem kérdezem meg a csoportom tagjait, hogy összedobják-e rá a pénzt minden egyes alkalommal az éppen aktuális létszám függvényében, sőt, én magam sem fogom a családi kasszából kifizetni, még akkor sem tenném, ha tízszer annyit keresnék, amennyit.  Számomra elvi kérdés, hogy egy hasonló civil kezdeményezés, nonprofit önsegítő csoport, amely ráadásul olyasmit támogat, a szoptatást, ami az anya és a gyermek számára is egyértelmű és hosszú távú egészségügyi és pszichés haszonnal jár, valamint a társadalom számára is hasznos, kapjon annyi támogatást, segítséget közintézményektől, hogy a működés alapvető, és tulajdonképpen minimálisnak mondható feltételét fizetség nélkül megkapja.  Lehetséges, hogy naiv vagyok, és/vagy pofátlan/beképzelt/ostoba, de úgy érzem, hogy egy olyan országban, ahol az anyákat főként szavakban támogatják a szoptatásban, ennek megfelelően csökkennek is a szoptatási arányok és nő a tápszerfelhasználás, ugyanakkor minden egyes doboz receptre felírt tápszeren min. 25-50 százalék támogatás van, és az OEP évente 3,5 milliárdot (!) költ el erre a célra, esetleg beleférhet a büdzsébe a havi két órás találkozóért a bérleti díj elengedése. Elvi kérdés azért is, mert én magam is 14 éve ellenszolgáltatás nélkül végzem a ligás tevékenységemet, ami természetesen nem annyiból áll, hogy havonta két órát a csoportra szánok.

A levél kézhez kapása után elég rosszul éreztem magam, különösen azután, hogy aznap este még visszahívott a közösségi ház vezetője, és megkísérelte elmagyarázni nekem, miért volt ez méltányos és ésszerű döntés. Kifejtette, hogy a ház alapvetően kulturális intézmény, a szoptatás pedig egészségügyi tevékenység, a védőnők reszortja ezt támogatni. A közösségi ház közpénzből működik, kötelességük jó gazdálkodásra törekedni, márpedig, ha mi ott ingyen találkozhatnánk havi két órában, akkor az visszaélés volna a közpénzekkel. És az államháztartási törvény egyébként is kimondja, hogy ezt ingyen nem lehet. Ezért írta az alpolgármester asszony azt, amit írt az “újszülött csecsemők szoptatásnak népszerűsítéséről” (sic!). És egyébként is, a védőnők sem tartják a szoptatós programjaikat a közösségi házban. Tudomásul vettem a döntést, és az esedékes találkozó előtt egy nappal értesítettem a csoport tagjait arról, hogy a beszélgetés elmarad. Aztán megírtam ezt az egészet a csoport tagjainak és a többi La Leche Liga csoportvezetőnek, és azoknak is, aki csoportvezető jelöltek.  Ennek kapcsán írta Schneiderné Diószegi Eszter, az LLL elnöke, aki szintén egy ilyen régóta létező csoportot vezet Káposztásmegyeren, hogy ott nemrégiben ez történt:

“Azért vannak nem ilyen helyek is, el is akartam mesélni nektek, hogy ma volt a 100. csoporttalálkozóm, 10 éve működik a csoport, és a káposztásmegyeri közösségi ház dolgozói egy szépen megterített asztallal, kis finomságokkal vártak minket, kaptam egy doboz bonbont, és MEGKÖSZÖNTÉK, hogy 10 éve segítem az édesanyákat. Nagyon jó érzés volt, és jó szívvel tudtam köszönetet mondani azért, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor teljesen ismeretlenül bekopogtam hozzájuk, akkor helyet biztosítottak nekünk, és azóta is remek az együttműködés. Nagyon remélem, hogy sikerül nektek is egy jó helyet találnotok, ahol értékelik a munkánkat!!!!”
Hmm.
Tehát ezen a ponton mindaddig, amíg más megoldást nem találunk, bizonytalan ideig szünetelnek a csoporttalálkozók. Büszke vagyok rá, hogy ilyen jó és támogató közösség alakult ki, és bízom benne, hogy meg is marad, a nehézségek ellenére is.

3 Comments on “Visszaélés a közpénzekkel”

  1. László Renáta

    Véleményem szerint valóban felháborító, ugyanakkor szomorú is az eset, remélem hogy sikerül egy új, pozitívabb hozzáállású helyet találni, ahol 10 év múlva majd megköszönik a csoportvezető munkáját.
    Ha nem lett volna ez a csoport, most nem mondhatnám el, hogy mindhárom gyermekemet 6 hónapos korukig kizárólag anyatejjel tápláltam és szoptattam mindegyikőjüket majdnem vagy több, mint 2 éves korukig.
    Ha nem lett volna ez a csoport, nem tanultam volna meg, hogy mennyire megkönnyíti a kisgyermekes hétköznapokat a hordozókendő használata.
    Ha nem lett volna ez a csoport, nem ismerkedem meg Petra barátnőmmel. És még sorolhatnám…
    Köszönöm Renáta, köszönöm Berta!

  2. Nagy Veronika

    Felháborítónak tartom az egész eljárást! Mi is a csoport támogató erejének köszönhetjük azt, hogy pár hónaposan nem hagytuk abba – támogatás és megfelelő információk hiányában – a szoptatást és hogy a lányom két évesen még mindig szopizik. :)
    Köszönöm Renátának és az egész csoportnak is ezt és nagyon sajnálom, hogy ezt a lehetőséget más anyukák elveszíthetik egy ilyen döntés következtében! Remélem minél nagyobb viszhangja lesz a történteknek és ennek következtében a döntéshozók felülvizsgálják döntésüket és lehetővé teszik, hogy a szoptatós anyáknak igen nagy segítséget nyújtó csoport újra üzemelhessen a Csobánka téri Közösségi Házban.

  3. Kovacs Cecilia

    Oriasi erteke van a munkatoknak, en magam sosem felejtem el azt a ket eros, ramenos vedonot, akik meg a korhazban segitettek elsoszulott fiam szajaba tolni a befele nott mellbimbomat. Mikor vegre raharapott a kicsi es elkezdett szopni, leirhatatlanul boldog voltam. Amit akkor tanultam, azt en is szivesen adnam tovabb ingyen: 3 gyermeket neveltem, a harmadikat 3 eves koraig engedtem szopni ( a masik ketto csak azert szokott le hamarabb, mert nagyon surun jottek egymas utan). Mindenkit azota is ezerrel beszelek ra a szoptatasra.

    Szerintem ezt a kozossegi haz igazgatot is ugyanugy a “fortelyos felelem igazgatja”, mint megannyi mas hivatalnokot, nagyon a fejetol buzlik a hal, azt innen Angliabol is siman ki lehet olvasni a hirekbol. Talan lehetne szervezni egy szoptatos tiltakozast az onkormanyzat epuleteben vagy elotte.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *