Szoptatás, alvás és hirtelen csecsemőhalál

Rátkai Éva fotója

Még gondolni is rossz rá. Rengeteget aggódtam emiatt, amíg kicsik voltak a gyerekeim. Rossz olyasmitől félni, amiről nem tudhatjuk, hogyan kerüljük el, nem tudhatjuk mi okozza, nem tudhatjuk, miért pont azokat érinti, akiket el kellett veszítenünk. Sosem ringattam magam abban a tévhitben, hogy minden bajt és tragédiát meg lehet előzni, csak résen kell lenni.

DE mégis régóta foglalkoztat, mit lehet tudni erről a rejtélyes, nem túl sűrűn előforduló, ám iszonyúan sokkoló jelenségről. Részben persze a szoptatási tanácsadás miatt foglalkoztat mind a mai napig, mert ahogy múlnak az évek, számos olyan összefüggést megfigyelhetek a mindennapokban, amiket anyaként ösztönösen így tettem. Nem azért, mert annyira szuper anya voltam, hanem azért, mert a bölcsőhalál feletti mérhetetlen aggodalmamban ezek a dolgok voltak azok, amelyek meg tudtak nyugtatni.

1. Együttlét a kisbabámmal, mert amíg vele voltam, láthattam, érezhettem, hogy él, lélegzik, jól van.

2. Szoptatás, mert éreztem, hogy ez a legjobb, amit adhatok. Amíg összebújtunk, felmelegedtek a hideg kezecskék, lábacskák. Ha sírt, abbahagyta. Ha beteg volt, jobban lett. Ha nehezen kapott levegőt, rosszul volt, ez megnyugtatta.

3. Együtt alvás vagy egymás közvetlen közelében alvás, mert így az volt az érzésem, hogy jobban tudok rá vigyázni, álmomban is. Sokszor felébredtem már arra is, ha hirtelen más ritmusban vette a levegőt, ha pozíciót változtatott, ha nem éreztem a közelségét. Nem voltak ezek nagy ébredések, inkább amolyan félálomban körülnézések: aha, minden rendben:)

4. Légzésfigyelőnk viszont nem volt. Fel sem merül soha. Valahogy úgy éreztem, képtelen lennék egy gépre bízni a gyerekemet. És ha áramszünet lenne? Vagy nem a légzésével lenne gond, hanem valami mással?

Aztán teltek, múltak az évek, és részben megtanultam, részben pedig a munkám során is tapasztaltam, hogy igen, valóban hatékonyan működtek az ösztöneim. A testközelség, a bőr-bőr kontaktus, a hordozás, az  anyával együtt, egységben levés a biológiai norma az embercsecsemő számára (is), nem csak az összes többi emlős számára. Minden egyéb ebből következik.

Nem ébred elég gyakran, hogy szopjon? Igen, hason fekve néha túl mélyen alusznak a babák. Bebugyolálva is. Hason fekvő babát nem lehet szoptatni. De jó, hogy ezt a cikket lefordítottad, Eszter! Így mindenki elolvashatja.

Nem alszik el vagy felébred, ha lerakod? Igen, harcolnak a testközelségért, mert ezt hozzák magukkal, ez jó nekik legalább addig, amíg felismerik, megértik, hogy környezetükben semmiféle veszély nem leselkedik, biztonságban vannak.

Sokszor felébred, és szopni akar? Na ezt volt a legnehezebb elfogadni, hogy ez jó, és ezért hálás lehetek, és ne is akarjam másképp jó ideig. Mert aludni is jó. És néha nagyon fáradt és ingerült voltam a sok felébredéstől. De amint el tudtam engedni azt a gondolatot, hogy én egy szerencsétlen, agyongyötört, kialvatlan szülő vagyok, és el tudtam fogadni, hogy MOST EZ VAN, MOST ÍGY JÓ, MILYEN JÓ, HOGY FEL TUD ÉBREDNI, sokkal könnyebb volt elviselni, belesimulni, nyugodtan megvárni, amíg elmúlik, amíg kinövi, amíg egyenesen hiányozni fog…

Lehet, hogy egy kicsit zavaros és csapongó vagyok. Nem baj. Egy másik írásomban részletesebben olvasható, mi köze ennek az egésznek a hirtelen csecsemőhalálhoz légzésfigyelőkhöz.

2 Comments on “Szoptatás, alvás és hirtelen csecsemőhalál”

  1. Tamas

    Schneiderné Diószegi Eszter a következő cikkben “Miért nem szabadna sohasem egyedül aludniuk a kisbabáknak?” 39 alkalommal használja a SIDS kifejezést, de az egyetlen egyszer sincs leírva, hogy pontosan mit is jelent. Nem ártana az első előforduláskor legalább a rövidítést feloldani.

    1. WUR14_Reni

      Teljesen jogos az észrevétel, köszönöm. Sudden infant death syndrome az angol rövidítés feloldása. Magyarul hirtelen bölcsőhalál.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *